Az egyetemi kávézó zajosan újjáéledt az őszi félév vizsgaidőszaka után. A délutáni előadások előtt, összetolt asztaloknál megkönnyebbült fiatalok, csoportokban ültek beszélgettek arról, hogy mekkorát alakítottak egy vizsgán egy nap tanulással, vagy, hogy szóbelin milyen vérengzést rendezett a hírhedt proff és csak a visszatapsolás után sikerült a felév, de mindegy is. Ahogyan tényleg mindegy volt, tulajdonképpen egymásra voltak kiváncsiak és arra, hogy milyen bulikát szervezzenek meg, mert már mindenki ráér, az is aki egyébként dolgozik. Az egyik emeleti asztalnál két harsány lány, az ott ülő pasikkal tervezte az esti házibulit, főként azt, hogy kinél legyen és kinek kellene még írni, hogy jöjjön és hol kellene tequilat meg vizipipadohányt venni. A középen ülő srácot mulatatta az egyik lány igyekezete azon, hogy minden áron együtt akart vele menni a még le sem szervezett estére, bár gyanította, hogy inkább hazamenni szeretne vele.

- Hali Flóra, Flóra gyertek ide! - kiáltott oda, a nagy igyekezetű lány az emeleti pulthoz érkező két lánynak.

- Oké Hanga kérünk valamit, aztán megyünk - biccentett és a pultoshoz fordult Flóra, kértek két light kolát.

- Most minek kellett idehívni őket, tudod mekkora kavarógép a Flóra, és egyébként ki az szőke a csaj, aki vele van - kérdezte az állandóan aggályoskodó, a tanulástól és a mamahoteltől kissé eltunyult Zoli Hangától.

- Nem tudom, nem ismerem, mondjuk elég hülyén néz ki a bézs kabátja és ebben az időben tök nem praktikus. Azért,  szóltam Flórának mert mehetnénk végülis hozzájuk is, a huga Erasmuson van Párizsban és nekik vette a legnagyobb lakást az apjuk, van vagy négy szobájuk és  tavaly Halloween buli után is ott aludtunk, az mondjuk meredek este volt - mosolygott sokatmondóan a fiúk felé. 

Konrád is szórakozottan elmosolyodott, - na akkor már haza se kell kisérni a kisasszonyt, a félmosolya az arcára dermedt, amikor odaért hozzájuk a két lány. Flóra mesterkélt, elegáns mozdulattal az asztalhoz fordított egy széket, a háttámlára borította a kabátját és kihívóan egyenes háttal, érdeklődő arccal lelült. A barátnője tanácstalanul állt az asztalnál, nem látott a közelben szabad széket és kényelmetlenül érezte magát, mert nem is ismert Flórán kívül senkit. De még ez sem zavarta annyira, mint az az átható tekintet, amivel Konrád a megmerevedett félmosolyával nézte őt. A kínos pillanatot Konrád törte meg azzal, hogy felállt, széket keresni a lánynak, de középen volt, ezért szólt a Flóra mellett mellett ülő fiúnak - Tomika hozz már egy széket - és kedvesen a lányra nézett, tekintetével jelezve, hogy nem tudja a nevét. - Helénának - szólalt meg kicsit zavartan a szőke lány. Konrád kétméteres magasságával a köztük lévő asztalon könnyedén áthajolva nyújtotta a kezét a lánynak, hogy bemutatkozzon, - Kisfaludy Konrád.

- Olyan ... furcsának tartom, hogy minden lány keresztnevén mutatkozik be mostanában - szólalt meg epésen Hanga

- Még nem volt ideje bemutatkozni - torkolta le Konrád, rámosolygott Helénára és még mindig fogta a kezét, - szóval kit tisztelhetünk kegyedben? 

- Flíz Heléna vagyok, de Léninek hívnak a barátaim, - egyre kellemetlenebbül érezte magát, szinte nyomaszotta Konrád meglepő termete, ahogy átható barna tekintete is nagy hatással volt rá és a fiú jobb kezének kissujján lévő gyűrűje, úgy érezte mintha perzselné kézfogás közben az ujjait. Szeretett volna gyorsan leülni és kikerülni a mélybarna szempár fürkésző tüzéből. Ami egy eddig ismeretlen égető érzést okozott a torkában, ettől szinte már rosszul volt és ezért ügyetlenül szinte kirántotta a kezét fiúéból, de Konrád erős fogása lassította a mozdulatot. Léni nehezen kapott levegőt, égő érzés perzselte a kezét és a torkában lévő nyomástól még jobban idegesítette, hogy idegenek között van.

- Ülj csak le - közben megérkezett Tomi a székkel - Valent Tamás vagyok, még nem találkoztunk, segítek a kabátoddal, - Léni örült a fiú megérkezésének és hálásan nézett rá, hogy segít levenni a kabátját, meg is lepte a kortársaitól nem szokott udvariasság, ahogy Konrád furcsa szinte idegennek ható beszédstílusa is.

- Köszönöm nagyon kedves vagy - leült és a mögötte álló Tamás felé fordult, igen eddig levelezős voltam, szeptembertől vagyok nappalis, még nem sok mindenkit ismerek. Ahogy Léni félig hátrafordította magát, vékony arany nyakláncán megcsillant látványos medálja, a szépen megmunkált horgony egy köré fonodó kötéllel, amelynek két oldalán halacskák usztak egymás felé. Ahogy Konrád meglátta, nagy levegőt vett és két kézzel beleturt vállig érő hullámos hajába, rákönyökölt az asztalra és feszülten várta, hogy Tamás végre leüljön és hagyja békén a lányt. 

- Hát akkor, a legjobbkor jöttél éppen most tervezzünk egy esti kis megmozdulást, remélem ráérsz, illyen csinos lányokat állampolgári kötelezettségem meghívni - hizelgett tovább Léninek Tamás, és hosszan kisfiúsan mosolyogva nézte lányt, amíg visszaoldalazott a helyére. Lénit megnyugtatta a kedvesség és kicsit oldottabban érezte magát.

- Még meg sem beszéltük, hogy mi legyen este, így nem lehet meghívni senkit - legfőképpen ezt a szőke csajt nem mérgelődött magában Hanga és Flórához fordult - Flóra, nem lehetne házibuli nálatok, arról beszéltünk, hogy nincs kedvünk semmilyen helyre menni, egyrészt normál helyre nincs foglalásunk, meg amúgy is csütörtökön este mindig tele van város a angol legénybúcsús balerina csávokkal, lazulni tervezünk, szerintem tök jó lenne nálatok, nálam kicsi a hely, Koninak meg - szokás szerint - nincs kedve szervezkedni. Nálad meg kényelmesen elférnénk.

- Hmm végülis, amúgy is akartam kérdezni, hogy halad ööö a khm projekt, átülök hozzád, Léni cseréljünk helyet - azzal, az asztalnak háttal fordulva, ismét kissé színpadiasan formás időmainak meglétéről megnyugtatva az asztaltársáságot átült Flórához és Timihez. Léni meg örült, hogy Tamás mellé ülhet, mert ez a Hanga nem volt neki szimpatikus és ez persze kölcsönös volt.

- Nagyon szép medálod van - nézett megint áthatóan Lénire Konrád - kitől kaptad? Ez egy nagyon fontos balatoni szimbólum.

Zoli csönben odasúgta Tominak - persze a me... - dálját nézegeti, összemosolyogtak, a Lénán lévő egyszerű fekete pulóver azért nyomatékkal látatta, hogy az átlagosnál jóval több nézni való van ezen a tájékon, az egyébként is csinos alakján. Aztán Zoli hangosan folytatta:

- Nehogymár ékszerekről beszélgessünk, mi legyen a bulikával, pff gyűlölök minden ékszert, piercinget, tetoválást, - hirtelen aztán meggondolatlansága miatt Léni felé fordult - ne vedd magadra - és esetlenül a lányra mosolygott.

- Zolika, tudjuk, meg czipzáros farmert se hordassz, ne terheljük Helénát - újra a lányra mosolygott - Lénit a fóbiáiddal. Szóval tényleg kitől kaptad, nagyon szép és nehéz ötvösmunka így megmunkálni, hiszen egyáltalán lerajzolni is, a bőség, a teljesség és a ...

Hangának nem volt ínyére Konrád kitüntett - és általa teljesen indokolatlannak tartott - figyeleme blöö Heléna felé, felcsattant: - Adjatok egy lapot lerajzolom két szájas hal, egy vasmacska egy madzag. Mi ebben a bonyolult, Koni? Most tkomolyan?!

Konrádot nem érdekelte Hanga magánszáma, csak rámordult: - Hanga természetesen nem feltételeztem, hogy nyitott vagy befogadó lennél a heraldika szabályai vagy művészete iránt, nyitottságod egészen más metszetű  - és továbbra is Lénit nézte, és Léni megint kezdte magát kényelmetlenül érezni, enyhe pírral az arcán, szándékánál csendesebben megszólalt és a kelleténél többet is mondott:

- Apukámtól kaptam, volt egy malmunk a Balatonnál, amíg apukám még élt. Nagyon szeretem ezt a medált, eddig mindig megnyugtatott, szinte amulettként hordom - ironikusan mosolygot magán - aludni is ebben szoktam. A hugomnak, talán nyughatatlan természete miatt, egy ezüst vagy fehér arany hajó kormánykereket készítetett, egy évvel azelőtt, hogy ... Szóval, apu szerette a mögöttes tartalmú dolgokat, ő választotta és anyu készítette kifejezetten nekem horgonyt és a halacskákat, ha jól emlékszem valamelyik balatoni címerben is benne van. Talán Balatongyörök, vagy inkább Vonyarcvashegy azt hiszem, de talán azon van még egy templom, vagy kápolna.

- Fogadalmi kápolna - pontosította Konrád és átható tekintetével próbálta Helénát szomorú ábrándjaiból, az asztalukhoz visszaterelni.

 (Vonyarcvashegy település hivatalos címere, Zala megye)

Tomi is, látva Léni ábrándos tekintetét, mindenképp szeretett volna a beszélgetésbe bekapcsolódni, főleg, hogy ez a beszélgetés már a leplezetlen vonzalom partjait nyaldosta, ebben viszont nem akart háttérbe szorulni. Tehetségéhez mérten, kutatott homályos tanulmányi emlékeiből, valami ide kapcsolódó után.

- "Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott." - szólalt meg nevetgélve hirtelen Tomi - alkotmányból idén két kört mentem, az Alaptörvény címeres részét behatóan ismerem, a "metszett" a vágott helyett, nem jött be elsőkörben.

Erre a többiek is felnevettek, bár Léna és Konrád inkább csak azért, mert távolról halloták a többieket kacarászását. Komolyan és fojtott lélegzettel figyelték egymást, Léni bizonytalanul a medálhoz nyúlt, és elemelte a bőrétől ekkor érezte, hogy mennyire felforrosodott a horgony. Újra nagyon kellemetlenül érezte magát, zavartan elkapta a tekintetét Konrádról és Flóra felé nézett, aki éppen Hangával sugdolózott. Mostmár az újonnan megismert kedves Tomival sem akart beszélni, el akart menni a helyről.

- Nagyon szép Heléna - szólalt meg szándékoltan kétértelműen, erős hangján Konrád, és olyan feszes testartással fordult a lány felé az asztalon könyökölve mint egy nagyvad, aki ugrásra készen várja, a kellő pillanatot, hogy leterítse áldozatát, a lány annak ellenére is megijedt ettől, hogy testartásával ellentétben, a fiú sötétbarna szemével különös gyengédséggel nézett rá.

Léna zavarában mivel nem tudta, hogy mit mondjon és érezte szapora szíverrésén, hogy melkasa  egyre gyorsabban ütemesen emelkedik, maga elé fonta a karját és szórakozottan a telefonját babrálta majd váratlanul, felpattant azzal, hogy hirtelen eszébe jutott, el kell még intéznie valamit a tanulmányi osztályon. Kicsit kapkodó mozdulatokkal,   hosszú szőke haját picit összekuszálva karjába vette a kabátját, a jegyzet dobozát, táskájat és indulni készült. 

- Van kedved jönni este, - kérdezte Léni felé hajolva újra Tamás - megadod a telefonszámod?

- Majd intézem, nálam lesz a buli - fékezte meg élesen Tamás lelkesedését, Flóra majd Léninek szólt - akkor találkozzunk 16.00-kor a családjogos gyakorlaton. Puszó.

- Rendi. Sziasztok - mosolygott körbe Léni és inkább megint próbálta kerülni Konrád tekintetét. Nem érezte jól magát, odament a pulthoz, ahol a vele egyidős srác már elkészítette a blokkját. Halotta maga mögött, nagy asztal és széktologatás zaját, amíg a pénztárcájában kotorászott érezte, hogy valaki möge lépett. Nem kellett hátraforulnia, tudta, hogy Konrád az. A fiú mélyen beszívta Léna hosszú szöke hajának egyhén kamillás, virágos illatát, majd mellélépett és a lányra nézve, ellentmondást nem tűrően fizetett a pultosnak, majd hozzáfordult:

- Átkisérhetlek a TO-ra?

- Köszönöm, de nem kellett volna fizetned se. Nem, ne kisérj át, arra tényleg semmi szükség - Léni megpróbált vissznézni az asztalhoz, de Konrád felépítése egyszerűen ilyen közelségben ámulatba ejtő volt, ezért inkább nem akart idétlenül fészkelődni. 

- Értem és elfogadom, ha most nem kívánatos a társaságom. Tudnod kell, hogy nem hiszem, hogy mélyebben barátkoznod kellene Flóval - mondta komolyan, majd folytatta mélyebb, fojtott, érdes hangon - de ma este találkozni fogunk, mert találkoznunk kell, még van egy befejezetlen történeted számomra és én is adósód vagyok - nagy kezével, de szépen ívelt újjaival a lány medálja felé nyúlt volna. De ebben pillanatban inkább uralkodott magán, hiszen érezte, hogy túl bizalmas lenne most még ez a mozdulat, ezért mivel jóval magasabb volt a lánynál, csak finoman elsimitott egy kosza tincset a homlokából.

Helénát megijesztette, ez az eddig még általa nem tapasztalt markáns határozottság, az érdes hang és dühítette a testében le- és fölcikázó forróság, amit a gyengéd mozdulat keltett benne. NEM, ezt nem akarom - gondolta, ez a kellemetlenségig kellemes érintés egészében felkavarta. Próbált ebből a bűvöletből kilépni, kihátrálni, de csak annyi történt, hogy a pultnak ütötte a hátát, de legalább ez egyszerre kijózanította, a számára érthetetlen bódultságból, és a tőle telhető higgadtsággal megszólalt, miközben a oldalra kilépett Konrád elől, és ekkor újra rálátott az asztalra Hanga falhehér, dühös arcát látva végre ismét ura volt a testének és a hagszálainak:

- Nem vagy az adósom, sőt most fizetted ki kólám, majd beszélek Flórával, most viszont tényleg mennem kell! Szia! - tényleg nem bírt tovább maradni, űzött vadként lemenkült a lépcsőn.

- Isten veled, kedv és szerencse, mikorábbi látásodik áldjon meg minket vizek istene! - köszönt el halkan, inkább csak magában Konrád, Heléna amúgy nem is hallhatta volna már, mert leviharzott a lépcsőn.

- Mi bajod van Koni? Mit mondtál vizet kérsz?- szólt a pincér srác.

- Bocsáss meg, nem kérek vizet, de most kávét se, ha van még IPÁ-tok, akkor azt rendelek, de üvegpohárban.

- Máris, nem lesz korai kicsit korai? 1222 ez a csaj, mi? - kaján vigyorral nézett Konrádra.

- Ahh értem; ma különösen fárasztó vagy, nem ő egy másik kategória, szokott ide járni, láttad már itt?

- Másik kategória, jól van öreg, ez már most kórós, adhatok vizet meg algopirynt is - gúnyolódott a pincér, de folytatta - Flórával járnak ide, nagyon terlegeti a csajt, nem sokat maradnak, amit elcsipek, hogy szinte mindig felmennek Flóráékhoz, azt megnézném mondjuk mit csinálnak ... a csaj valahol kijebb lakik. 

- Fló azt hagyjuk, erkölcsei könyebbek, mint egy zéró kóla, de Heléna érdekes, a továbbiakban ne gondolkozz azon semmilyen helyzetben, hogy mit csinálnak - kifizette az asztal fogyasztását és még ugyannyi borravalót adott - azt vvárom, ha látod figyelj rá és amit megtudsz arról késedelem nélkül tájékoztass.

A pultos gyakorlott mozdulattal letörölte a pultot és zsebredugta a jattot  elégedetten vigorgott Konrádra - Oké Főnök, szólok!

–––